Akár ez a hasonlat is megállná a helyét abban a témában, mi szerint az ember a családját nem választhatja meg. És valóban az életben ez talán az egyetlen olyan biztos tényező, melyen változtatni lehetetlen. Költözhetsz el máshová, másokhoz az eredeti családod ahová születtél örökké ugyanaz marad.
Szerencsés vagy ha élvezheted ennek a körnek minden egyes momentumát, az együtt töltött időt és szervezett programokat. Ha olyan viszonyban vagy szüleiddel ami irigylésre méltó. Ha mindent meg adnak/adtak neked, még ha az néha nehézkesen is ment, ezzel jelezvén, hogy a családban a gyermek az első – legyen ott bármennyi – .
Mégis a legjobb helyzetben akkor vagy, ha szeretetet, törődést és odaadást kapsz/kaptál kellő mennyiségben esetleg olykor valamivel többet is. Mert hidd el ez a legfontosabb, nem az, hogy mennyi pénz lapult zsebedben heti/havi apanázsként diákéveid alatt. Nem attól jó egy szülő, ha mindent megad családjának kivéve ha ezek az értékek pénzben nem mérhetőek.
Lássuk be van igazság alapja, hisz számos olyan família él Magyarországon is, akiket bár nem vet fel a jólét mégis tudják szeretni egymást legyenek bármennyien is és hiába élnek egyik napról a másikra becsülik és tisztelik egymást.
Az, hogy a gyermek mit kezd majd felnőtt életében, hogyan fog irányítani és gondozni egy családot bizony a szerzett tapasztalatokon múlik és ha van egy biztosa alap a fejében sokkal könnyebben veszi majd az akadályokat, ezért is érdemes minél kellemesebb légkört kialakítani addig míg a gyermek otthon él.
Csak a meglátás érdekében, én ismerek olyan családokat akiknél van 5-6-7 gyermek, a szülőknek nem jutott túl kegyes ítélet a munkaosztás során, mégis képesek előteremteni szükségleteiket, sok ugyan a lemondás, a nélkülözés s ha felajánlanál nekik „x” összeget biztosan nagyon örülnének neki de gondolj csak bele, h
Másik oldalról is vannak látott tapasztalataim. Az anyuka vagy otthon ülő típus és az apuka tartja el a családot – ez még talán a jobb eset – vagy mindkét szülő dolgozik.
Egyik másik kategória sem zárja ki egymást és sajnos nagyon sokszor a gyermek/gyermekek de inkább az egész család rovására megy a pénz, a jólét fenntartása, ami egy idő után kirakattá növi ki magát, amit minden áron fenn kell tartani. Ebből a közegből kerülnek ki legtöbbször a lelkileg „sérült” utódok. Akik előtt nincs meg az a családkép mely segít a felnőtté válásban.
Lényegében nem fenti soraimmal semmi újdonságot nem közöltem.