Nem árulok el nagy titkot, ha azt vallom, hogy napjainkban központi szerepet játszanak a külsőségek. Ha ez másképp lenne nem olvasnánk fogyókúrás módszerek tömkelegeit, nem lenne munkájuk a plasztikai sebészeknek és kozmetikusoknak. Persze elvárt dolog minden embertől, hogy egy egészséges megjelenést kölcsönözzön magának s ehhez szükség van néhány szakemberre is.
Ha már a szépségről esett szó meg kell említsem azokat a lányokat, akik természetüknél fogva varázsolják el környezetüket. Minden alapozás, smink és egyéb kozmetikum nélkül alkotnak már – már szinte tökéletes külsőt. Nekik nagyon fontos vigyázni arra, hogy ezt hosszú távon megőrizzék és kellő kép figyeljenek magukra.
Ahogy a felnőttek úgy a gyermekek világában is nagy rivalizálás alakulhat ki a szépséget illetően. Akár már az óvodában is cukkolhatják, cikizhetik egymást a gyerekek, ami valljuk be cseppet sem tesz jót lelki fejlődésüknek.
Hogy hazánkba mennyire van felvirágzóban ez az ágazat nem tudnám megírni biztosra. De tény, hogy egyre több és több rendezvény kerül lebonyolításra. Remélhetőleg nem esnek abba a már túlzott versengésbe, mint ami Amerikában folyik.
Számos televízióban levetített ilyen eseményt láttam már. Ami leginkább megragadta a figyelmemet és arra sarkallott, hogy erről írjak az, az a nagyfokú stressz, aminek a versenyző gyermekek ki vannak téve minden alkalommal.
Nos ahogy én látom ezeket a megmérettetéseket; több részből tevődnek össze (épp ahogy a felnőtt korosztály számára). Minden eseményre szükség van egy hab
Persze a vetélkedőt hosszas készülődés előzi meg, ahol felkészítik a leendő királynőket/királyokat, hogy lehető legjobb formájukat hozzák.
A felkészülés a már említett „produkció” létrehozását, önbarnítást, kozmetikai kezeléseket, fodrászatot jelent, sőt a foghíjas gyermekek gyönyörű kivehető műfogsort is kapnak.
Azon túl, hogy rengeteg pénzben van benne, hatalmas nyomással és megfelelési kényszerrel terheli le a kicsiket.
Jó néhány ilyen sorozat nézés alkalmával vált világossá számomra, hogy nagyrészt inkább a szülők „erőltetik” csemetéikre ezt az egészet. Jó, persze mindegyik kislány álmodik arról, hogy egyszer hercegnő lehessen, de nem minden áron.
Az én véleményem szerint azok a szülők, akik erősen rábeszélik a lurkókat és elhurcolják ezekre a versenyekre némi (vagy inkább nagyfokú) önbizalom hiánnyal küzdenek, melyet így palástolnak. Esetleg a saját gyermekkori vágyaikat élik ki kislányaikon/kisfiaikon.
Nem lenne semmi kivetni való az eseményekben, mert elvégre ez egy kihívás és még tanulhatnak is belőle a versenyzők, de sokkal letisztultabban és természetesebben kellene megrendezni. Teljesen felesleges porcelán babát varázsolni minden apróságból. Nem kellene túl görcsösen hozzáállni és olyan dolgokra rávenni a gyermeket, ami számára kellemetlen vagy már rossz is. Hagyni kellene saját magukat kibontakozni és egyéniségüket megcsillogtatni.
De hiába is a szépségversenyek világa már csak ilyen, legyen szó bármely korosztályról. Kezdenek eltűnni az egyediségek, hisz a színpadon mindannyian egyformának tűnnek.
