A mindennapi rohanásban bele sem gondolunk, hogy ahány ember, annyi sors, annyi család és élet. Kinek jobb, kinek rosszabb. De persze ennek így kell lennie mert ugye szokták mondani, hogy ha minden egyforma lenne az egyhangúság megölné a létezést.
Már pontosan nem is tudom mikor, de egy Youtubeon való böngészés alkalmával bukkantam rá erre a videóra.
Ahogy teltek a másodpercek, majd percek egyre mélyebben hatoltak a képsorok szívembe, a belőlük áradó boldogság, meglepettség s már csak azon kaptam maga, hogy velük együtt sírok és közben nevetek is.
Nézd meg, te is hasonlóan fogsz reagálni.
Arról fogalmam sincs, milyen mikor egy családtagom, hozzátartozóm hasonló területen teljesít nap, mint nap s csak ritkán láthatom teljes fizikai jelenben. De bele tudom képzelni magam a helyzetbe, mert sokszor hallhatunk a háborús területekről friss információkat a médiának köszönhetően. Egy biztos: nagyon nehéz és embert megpróbáló kitartás kell hozzá.
Kíváncsian várom belőletek milyen érzéseket váltott ki az összeállítás!?