A megpróbáltatások, amik az embereket érik nap, mint nap sok esetben elütnek egymástól nehézség illetve megoldhatóság szempontjából. Fontos, hogy mindig minden körülmények között tartsunk ki s koncentráljunk a jelenlegi helyzet megoldására elengedve a múltat és miérteket. Hisz azon változtatni már lehetetlen de a jövő minden bizonnyal irányítható.
A történet, aminek az első részét ITT olvashatod is egy ilyen nehézsége az életnek, amihez rettentő sok kitartás, türelem és alázat kellett a végkifejletig.
A folytatás…
Tehát az otthon lét a kórházban töltött hetek után valóságos újjászületésnek bizonyult.
Kezdeti nehézségek ugyan itt is adódtak, de idővel kialakult az a napi rutin, ami lábadozó betegünknek az élete részévé vált.
A napi gyógyszer adagolás, seb kötözés, az a kevés rosszullét, ami néha felütötte fejét még mindig elviselhetőbb volt az otthon melegében.
Így telt el pár nap vagy talán 1-2 hét.
S mikor már megszokottá vált a mindennapi menetrend, páciensünk újra műtőasztalra kényszerült. Most az érsebészeten látogathattuk és ápolhattuk, miután eltávolítottak lábából egy vérrögöt. A gyógyulási folyamat szerencsére jó úton haladt, viszont 
a kórházaktól való félelem, irtózás annál jobban felerősödött.
Mikor innen is haza engedték végre, igazából elkezdődhetett az új élete. Mert meg kellett tanulni, milyen ételeket, milyen mennyiségben és halmazállapotban.
Kezdetben nehezebbnek bizonyult, de csak addig, míg az átállás meg nem történt.
A napi 6-7 étkezés a vércukor szinten tartásához is rendkívül fontos. E mellett rostban gazdag és zsírokban szegény diétát kell folytatni. Az ételeket pürésítve vagy alaposan összerágva ajánlott fogyasztani, így megkímélve a beleket a fájdalomtól. Nagyon fontos a kellő mennyiségű folyadék fogyasztás is.
Alapvetően a diéta betartásával,a gyógyszerek rendszeres szedése mellett és az előírt kontroll vizsgálatokon való megjelenéssel, hosszú távon folytatható ez az életvitel.
Most át térnék a család azon tagjaira, akik napi szinten kapcsolatban voltak és vannak a történet szereplőjével. Rettenetes az a kétségbe esés,tehetetlenség, ami az időszakot jellemezte.
Legnagyobb sokk akkor ért, mikor kiderült a végleges diagnózis. Valóssággal felfoghatatlan érzés és rengeteg kérdés öntötte el tudatunkat. El sem tudtuk képzelni, mi lesz a jövőben, hogy élhet egy ember gyomor nélkül.
Mikor elérezett a műtét az aggodalom a tetőfokára hágott a rettegés folyamatosan kísért egészen az operáció végégig.
A legkeményebb időszak az intenzív osztályon való tartózkodás ideje alatt köszöntött be. A napi szintű látogatásnak köszönhető, hogy ott tartunk most ahol, mert rengeteg lelket kellett önteni a gyógyuló félben lévő nénibe, nagyon sokszor kellett elmagyarázni és bizonygatni neki az élet szépségét, lényegét.
Mi még csak elképzelni sem tudtuk min megy keresztül, mekkora fájdalmai vannak s ez mennyire rántja mély letargiába.
Ijesztő volt egy nap arra bemenni, hogy nagyjából már úgy össze van törve belülről, hogy csak a halálban bízik. Ekkor, mikor a legszívesebben üvöltenél a fájdalomtól a tehetetlenségtől kellett a legerősebbnek mutatkozni. Árasztani a végtelen szeretet és pozitivitást.
Rengeteg álmatlan éjszaka van a hátunk mögött, aminek most már látjuk értelmét.
Roppantul megviselt minden körülötte élő embert a története.
Mégis összességében elmondható, hogy sok minden kiderült az összetartásról, féltésről, megbecsülésről.
Bebizonyosodott, hogy az ember képes a legfájdalmasabb és legsötétebb gödörből is felállni.
S ha megélted életed legnagyobb fájdalmát, amiből fel álltál, többé nincs előtted akadály!
Az erő, mit akkor magadénak tudtál ott lakozik benned és csak rajtad áll, mikor használod újra és ereszted szabadjára!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: