Anya és lánya kapcsolatról tabuk nélkül

A kapcsolat mely édesanyám és köztem kialakult hamarabb létrejött mint gondolnám. Mélyen elgondolkodva jövök rá a tényre,hogy már a mama hasában mennyire fontos szerepet töltött be a kettőnk kapcsolata. Ő éltetett, ő etetett és itatott. A legbensőségesebb kapcsolat volt ez ami valaha is kialakulhatott közöttünk. Megszületésemmel ez a szorosság valamelyest halványodott, de még mindig az anyuka volt az életet jelentő támasz. Ő volt az akit először láttam, érintettem és akinek először érezhettem az illatát. Egyszerűen ő volt a mindenség. Ez a különleges kötődés növekedésem ütemével folytonosan változott. Megjelentek az önállóságom jelei ami néha viszályokat okozott közöttünk,de sikeresen kezeltük őket. Hagyta, hogy szabadon kibontakozzam miközben sem testileg, sem pedig lelkileg nem sérültem. A legkritikusabb időszak anya és köztem a tini korban jelentkezett. A makacsságommal, folytonos lázadásommal és szabadság vágyammal nagyon megnehezítettem a dolgát. De ebben az időszakban sem hagyott magamra és teljes mértékben számíthattam rá. Segítséget kaptam az élet minden területét megismerni, a különböző nehézségeket leküzdeni. Rengeteg fejtörést és vitát okoztam, ami gyakran járt veszekedéssel és összeveszéssel. De úgy gondolom ezek hiányában nem lenne ilyen szoros a kapcsolatom szülőanyámmal.

Mai felnőtt fejjel vissza gondolván ezekre a nehéznek mégis meghatározónak mondható időszakokra, sok dolgot tanultam mind jó és mint rossz értelemben. Köszönöm azokat a visszafogásokat mikor nem engedett el mindenféle akár veszélyesnek, akár biztonságosnak tűnő programjaimra. Tehát részben hálás vagyok annak,hogy vissza voltam fogva a szabadságomat tekintve. Ezáltal tudtam azzá válni aki most vagyok. Egy olyan nővé aki mindenáron megvédi a maga igazát, elintézi ügyes-bajos dolgait teljes felelősség tudattal. Igyekszem minden áron elérni céljaimat és harcolni a végsőkig ahogyan ezt tőle láttam és tanultam. Megvédem magam az igazságtalanokkal szemben és mások védelmében is képes vagyok harcba szállni.

Visszatérve az iskolás éveimhez. Mindennap megkérdezte tőlem mi történt aznap, milyen jegyet vittem haza, van e valami problémám. Egyszóval gondoskodott rólam és valóban érdekeltem.

Pár dolgot viszont nem biztos,hogy átvennék tőle. Bizonyos mértékben több szabadságot adok majd gyermekemnek. Jobban bízom majd benne és próbálok még bensőségesebb kapcsolatot kialakítani, hogy majd meg ossza velem szerelmi ügyeit, tudjak minden bajáról,bánatáról, gondjáról. Igyekszem majd a legjobb barátnője szerepét betölteni az egészséges határok között.

Ejtenék pár szót a család fontosságáról, ahogyan kiskoromtól kezdve azt láttam édesanyámtól,hogy a világon a legfontosabb a család. Ez a tény valóban bennem van gyermekkorom óta. Vagy talán már belém is van kódolva. Mai napig első számú helyen szerepelnek a szeretteim. A legfontosabb mégis a szorosabb család akivel napjaimat élem. Tudom,hogy idővel ez a család át fog alakulni hiszen sajátot fogok alapítani,de akkor sem fogom elfelejteni honnan származom, honnan jöttem. Ki tanított az életre és ki formált olyanná amilyen most vagyok. Rendszeresen látogatni és segíteni fogom szüleimet, testvéreimet. Édesanyámtól a legdrágább kincset kaptam  – amit más soha nem tudott volna és nem is fog tudni megadni –  az életet. Az életet mely során rögös utakon sétáltam vele együtt és az út valóban feszültségekkel teli volt, de felnevelkedtem szeretetben,békességben,boldogságban ahogy egy gyermeknek kellett. Nagyon sokat köszönhetek neki! És remélni tudom,hogy legalább olyan jó anya leszek én is mint az én édesanyám.