Az alábbi történetet az egyik legnagyobb közösségi oldalon olvastam.
Egy fiatal magyar lány éppen az édesanyjától tartott hazafelé, mikor egy földön vérben fekvő hajléktalanra lett figyelmes. Az arra tévedő járókelők szemrebbenés nélkül elsétáltak mellette, szívtelenül tovább álltak, kivéve egy nőt és kislányát akik hívták a mentőket. Hősünk megkérdezte, hogy mi történt s a nő csak annyit mondott elesett de nem mer hozzányúlni, mert hajléktalan. A lány nevezzük Évának oldalra fordította a férfit, akkor látta a szemét és száját amit beütött. Megkérdezte tőle mi a neve de nem tudott beszélni gége műtéte miatt. Évi az ölébe vette a fejét és próbált beszélni hozzá, nyugtatta ne féljen hamarosan megérkezik a mentő. Időközben a bácsi elmutogatta, hogy 53 éves s nevét is megtudta, Sándor. Folyamatosan fogták egymás kezét Sanyi örökösen hálálkodott a segítségért. A mentő 45 perc múlva ért ki, elvitte az öreget!
Ebből a kis történetből is rengeteg tanulságot vonhat le a hétköznapi ember. Mint például, hogy bajban ismerni meg ki az akire lehet számítani önzetlenül. Nincs az a kifogás ami felmentene akárkit az önkénes segítségnyújtás alól.
Méltán legyünk Büszkék erre a lányra aki fittyet hányva a hajléktalanságra magához fogta s mindaddig ott tartotta Sándort míg biztos kezekbe adta.
Legyen Ő ezen a héten a MI Hősünk!!
„Ne felejtsük el: adni kitűnő érzés, s ha másokon segítünk, magunkkal is jót teszünk!”
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: